


Az állattartásra szolgáló építmények talán egyik legkülönlegesebb változata az úgynevezett kerekólak családjába tartozó Bácsbokodra jellemző, tyúkkemenceként is emlegetett búbos tyúkól. A manapság szokatlan kialakításúnak számító építmény kialakulásának eredetére vonatkozó információk nem ismertek. A 20. század első felében a település minden tanyáján, illetve a legtöbb falusi háznál állt még egy ilyen ól.
A búbos tyúkól kör alaprajzú, 3-4 magas, kúpos záródású, a csúcsán szellőző kürtővel. Bácsbokodon még két ilyen építmény található. Ezek égetett téglából készültek. A tojófészkeket rendszerint az építmény teljes kerületén a falmentén talajszintben, vagy egy méter magas padkán alakították ki.
A tyúkkemence elnevezés az igen szokatlan, de annál hatékonyabb tavaszi fertőtlenítési eljárásból ered. Az építményt a tetvektől és az egyéb élősködő szervezetektől úgy tisztították meg, hogy az éghető eszközök eltávolítását követően tüzet raktak az ólban, kiégették, majd kimeszelték. A füst a folyamatos légcserét biztosító szellőző kürtőn át távozott, átjárva a teljes ólat.
Bácsbokodi búbos tyúkólak
2. Bácsbokod, külterület
Az egyedi kialakítású tyúkólra épülő tartástechnológia az idő múlásával túlhaladottá vált. Ebből és az épület hasznosíthatóságának korlátozott lehetőségeiből fakadóan szinte az összes búbos tyúkól lebontásra került már. Bácsbokodon már csak két ilyen építmény található; eredeti funkcióját már egyik se tölti be. Az egyik fennmaradt ól önkormányzati, míg a másik magántulajdonban álló épület. Hangsúlyosan fontos a népi építész ezen igen ritka és veszélyeztetett emlékeinek megőrzése.