

A Bak-ér az ős Duna ág egyik mellékfolyója, mely az évszázadok során hordalékával feltöltötte a Felső-Kiskunság jelentős területeit, amely ma Kiskunsági Nemzeti Park része. A feltöltés következtében a folyó egyre keskenyebb mederben helyezkedett el, míg a két partjára települő Kunszentmiklós a szérűskertek, majd lakások építésével ezt tovább szorította.
A török idők után a vízhozama jelentősen csökkent, míg az 1930-33-ban megépített Átok-csatorna (DVCS) minimálisra csökkentette az átfolyást. Súlyos környezeti katasztrófát eredményezett a Bak-ér belvárosi szakaszának lefedése és betoncsőbe terelése, hiszen ezzel megszüntette a hajszálcsövességre és a vízpárolgásra alapuló egyensúlyt. A Bak-ér környéki házak pincéiben megemelkedett a vízszint és megváltozott a belváros mikroklímája.
Bak-ér
Illyés Bálint: Kedves kis hazánk /Szegedi Nyomda/
Rudinszki István: Bakér-parti fűzfák (nótáskönyv) /1998/
A Bak-ér mint a Dunai árterület egyik élő vízfolyása az 1970-es kunszentmiklósi szennyvíztisztító-telep építése miatt felduzzasztott XXX-as csatorna magas vízszintje következtében lefolyástalanná vált. Ennek a nagymértékű autotrofizáció lett a következménye, s a benne élő csík és menyhalak pusztulását eredményezte. A Ba-kér élővilága gyakorlatilag elpusztult. A következő évtizedben lefedett Bakér tovább rontotta ezt az ökológiai állapotot. A mederkotrás elmaradása két évtizeden keresztül, illetve a Bak-ér átfolyásának meggátolása a folyócska ideiglenes halálához vezetett.
Az elmúlt tíz évben a mederkotrások és a betáplálás biztosítása következtében a Bak-ér újra élővé vált. Részleges kibontása bár óriási költséget jelent, mégis elodázhatatlan. A Bak-ér az eredeti Kunszentmiklós látványának szerves része, öröksége és értéke.