Kiskunfélegyháza legimpozánsabb, országosan is ismert gyönyörû szecessziós épülete a városháza. Építésének kezdete a századforduló elejére nyúlik vissza. Építését az tette indokolttá, hogy az 1823-ban épült mûemlék, emeletes városháza „szûknek” bizonyult, a közigazgatási helyigényét kielégíteni alkalmi megoldásokkal már nem lehetett. Az új városi székház építésére a tanács 1903-ban pályázatot írt ki. A kiírásra 12 pályamû érkezett, elfogadásra azonban egyik sem volt alkalmas. A benyújtott tervek ellen sok volt a kifogás. Nehéz volt megfelelni annak az elképzelésnek, eredeti elgondolásnak, mely szerint – az új városházának a régihez kellett volna csatlakoznia (amit csak 1910. július 10–17. között kezdtek elbontani).

1905-ben a tervezõi versenyt megismételték, a pályázatot módosították. Ezen a pályázaton már csak négyen vettek részt. Végül is Vas József terveit fogadták el és a képviselõ-testület 1908. november 20-án döntött az építkezésrõl. Már folyt az építkezés, mikor a tervezõ Vas József meghalt és a munkák vezetését Morbitzer Nándor (1874 -1950) mûépítész vette át. A kivitelezést a teljes jogú Merbl Arnold vállalkozó zavartalanul végezte és sikeresen befejezte. A díszes városháza alapkõ letétele kicsit megkésve, 1910. október 16-án ünnepélyes keretek között történt. Az alapkõbe réztokban elhelyezett okiratot tettek.

Az okirat szövege: „Kedves utódaink! Mi a város közössége érdekében és az okos fejlõdés törvénye folytán emeltünk templomot a közügyeknek. Már réges-régen porrá váltunk mindannyian, mikor ez az írásunk kezetekbe kerül, de kihûlt szíveink összes érzésével kérünk benneteket, hogy szeretett szülõvárosunkat minden téren elõbbre vinni ép oly szent kötelességeteknek tartsátok, mint nehéz viszonyaink között mi is mindig annak tartottuk. Isten áldását kérjük reátok és hazafias önzetlen munkálkodásotokra!”

Az 1911-ben felépült városháza Lechner Ödön (1845 -1914) építész, a szecesszió nemzetközi rangú magyar képviselõjének sajátos díszítõelemeit tükrözi. A falakon magyaros ornamentika látható. Külsejében és stílusában rokonságot mutat a marosvásárhelyi és szabadkai városházával. A szecessziós homlokzatdíszítés elemeit és a tetõhéjazat színes majolikáját Zsolnay Vilmos (1828 – 1900) pécsi gyárában készítették. 1917. július 17-én kezdték a felrakását. A városháza háromszintes, tornya 45 méter magas. A belsõ toronyrész és a toronysisak gazdagon díszített. Eredetileg nem tornyosra tervezték az épületet, ennek tervezõje már Morbitzer Nándor volt. Lenyûgözõen szép az épület szecessziós stílusú díszterme. Gazdagon díszített falain dr. Holló Lajos és Kossuth Lajos életnagyságú portréi és egy Petõfi dombormû látható. Nagyméretû félköríves ablakait színes mozaiküveg díszíti. Az emelet homlokzati részén található az erkély. A fõtraktus oromfalának közepén a város címere van elhelyezve. A háromszintes városháza második és harmadik szintjének helyiségit a belsõ, kisméretû udvarra nézõ zárt körfolyosó köti össze. Az udvari homlokzat vakolata dísztelen, egyszerû.

Ha a városháza történetérõl szólunk, nem hallgathatjuk el, hogy elõdeink mennyire sajnálták a régi épületet. Öt évig tartó vita elõzte meg azt a vármegyei határozatot, amely döntött az 1823-ban épült mûemlék városháza lebontásáról. 1917. július 17-én tartották a régi épületben az utolsó közgyûlést.

Õseink, így jellemezték az új városházát: „Tornyosan áll s cifrán, mint a puszta virága.”