A ma Kerekegyháza Város külterületét képező tanyás külterületi vidék (1960 előtti nevén: Kunkerekegyháza) 1745-ben a jászkun önmegváltás (redempció) során Kunszentmiklós város tulajdonába került (1666 forint 66 dénárért megváltva), amelynek lakói ezt követően mezőgazdasági termelésre használták, majd az 1800-as években itt is lezajlott a tanyásodás folyamata. A terület mindvégig tanyás jellegű maradt. Kunszentmiklóstól mintegy 35 kilométernyire, Kerekegyházától mintegy 5-6 kilométer távolságra helyezkedik el.
A helyi reformátusok (akik egyház szervezetileg Kunszentmiklóshoz tartoztak), 1862-ben önerőből iskolát építettek, azt 1908-ig felekezeti elemi iskolaként működtették. 1930-ban új iskolaépület is létesült a Klébersberg-féle népiskola-építési program részeként, a korábbi, leromlott iskolaépület helyén. A közelében katolikus felekezeti népiskola is működött.
A közjót szolgáló épületek harmadik darabja az 1901-ben felépült egyhajós, egytornyú neoromán református templom. A templom a Kunszentmiklósi Református Egyházközség adományaiból, az akkori kunszentmiklósi lelkész, író, műfordító Baksay Sándor által szervezett országos gyűjtés és a helyiek hozzájárulásával épült fel, kunszentmiklósi mesterek által.
Az 1910-es népszámlálás szerint Kunkerekegyháza lakossága 660 fő volt. A református templom külső falába 1925-ben beépített és nagyszabású ünnepségen felavatott emléktábla szerint a Nagy Háborúban 37 kunkerekegyházi férfi esett el vagy hunyt el harctéri betegség következtében; amely az 1910-es férfilakosság 11%-a. A tanyavilág életereje ekkor még pótolta a csapást, az 1920-as népszámlálás szerint 693 lelket írtak össze.
A területet 1937. január 1. napjával közigazgatásilag Kerekegyházához csatolták. A pártállami rendszer megtörte a kunkerekegyháziságot hordozó paraszti réteget, gazdatársadalmat a kuláklistával, beszolgáltatási kötelezettséggel. 1960 után megindult az elköltözés, az 1990-es népszámláláson már csak 206 lakost írtak össze a területen. Mára a hagyományos gazdálkodó-lakó tanyák megfogyatkoztak, az utóbbi harminc évben megjelentek a lovas vendégfogadó tanyák és az ökogazdaság.
Ma a terület a turizmus, a természeti értékek és a történelmi múlt hordozója. Szomszédos a Kiskunsági Nemzeti Park védettségében lévő területekkel (szikes puszta, Búhegyi ősborókás, kunpusztai náda, Kondor-tó, Madárvárta); a templomtorony a legveszélyeztetettebb denevérfaj, a hegyesorrú denevér és a szürke-hosszúfülű denevér otthona. A Halász-tanya az egykor volt Kondor-tó partján épült. A szerény épület kétszeresen is rászolgált nevére. Először is azért, mert egy halásznak volt a tanyája, másrészt azért, mert a tulajdonosát Halásznak hívták. A tanya az alföldi szikes, viszonylag sekély, változó vízmennyiségű, gazdag növényvilágú természetes tavakhoz igazodó népi kishalászat egyetlen tárgyi emléke, amely megjeleníti a hozzá kapcsolódó népi tudást és életmódot. Országos védettségű műemlék.
A kunpusztai temető – katolikus és református felekezet szerint elkülönült sírokkal – már csak törzsökös családok halottait fogadja be. A református részen pusztabírói síremlék és fejtől való fák is találhatók. A temetőt Kerekegyháza Város Önkormányzata bekerítette. Az 1997 óta helyi védettségű református templomot az azt 1953 óta gondozó Kerekegyháza-Fülöpháza-Kunpuszta-Kunbaracsi Református Társegyházközség 2013-2014-ben teljesen felújította, 2015-ben megünnepelte a hősi halottak emléktáblájának 90. évfordulóját.
A múlt mellett jelen van a kortárs technika is, a tanyavilágban elérhető a szélessávú, vezeték nélküli internet, a kunpusztai templomnál tartott esküvők násznépét pedig 2014-ben és 2015-ben egy-egy alkalommal már számítógép-irányítású, repülő „drónról” is fényképezték.
Kunpusztaiság
A terület a Felső-Kiskunságra jellemző hagyományos tanyás gazdálkodó életforma és tájhasználat színtere volt az 1800-as évek közepétől az 1950-es évekig. Sok kerekegyházi polgárnak, családnak a gyökerei ide nyúlnak vissza, vagy éppen földjük volt (van) a területen. A megmaradt (1901 óta folyamatosan istentiszteletek helyként szolgáló) református pusztatemplom, mint helyi védettség alatt álló építmény, a történelmi múlt mába való átvivője. A turizmus ismertté tette Kunpusztát a tágabb közvélemény előtt és a lovas vendégfogadó tanyák révén külföldi vendégek előtt is.
A térség új kiállítóhelye vakolathímes kör alakú épületben a Magyar Értékek Háza (2013), a Kunsági Major üzemeltetésében. Kunpusztát egyaránt életben kívánják tartani és ismertté kívánják tenni: a turizmus és a természetközeliség terén a vendégfogadó tanyák (a Magyar Értékek Háza, Magyar Népmesék Parkja, Kunsági Major, Varga tanya) és az ökogazdaság (Rendek Ökogazdaság és Tanyamúzeum); a sajátos tanyás településszerkezet részbeni megtartásával, a temető bekerítésével és a területen a tatárjárás előtt létezett Hercegegyháza település templomdombjának helyén állított emlékjellel a települési önkormányzat; míg a kulturális-vallási értékek terén a helyi református társegyházközség (templomi istentiszteletek, hangversenyek, Baksay Sándor-emlékest, denevérfigyelő est).
A „kunkerekegyháziság”, illetve ma a „kunpusztaiság” a természetközeliség, a hagyományos, zárt paraszti életforma nyomán megjelenő „lassú turizmus”, azaz lovas és gyalogos turizmus, mint a környezeti értékeket előtérbe helyező, a kultúráját fenntartani kívánó nyitott életforma és szemlélet megyén belüli egyetlen hordozója, ahol a pusztatemplomi harangszó révén jelen van az örökkévalóság felé irányuló, tájba illő vallási (transzcendens) kultúra is, amely a változatlan krisztusi üzenet hirdetésére új kifejezési formákat is igyekszik találni.