


Uszód községben nagy múltra tekint vissza a hagyományőrzés, ezen belül az uszódi hagyományőrző néptáncegyüttes munkája. Sajnos írásos dokumentumokat nem igen találunk. A nóták, a tánclépések együttesről együttesre szálltak, idősek adták át a fiatalok részére.
Benedek Sándor uszódi parasztköltő életrajzában olvashatjuk az első írásos említést a néptánccal kapcsolatban.
Az uszódi tánc egyik híres eleme a gubbantós. Ez az itt jellegzetes friss csárdás, a Duna-menti friss csárdások közül a legkülönlegesebb. A nyugati táncdialektusok területi jellemzőiből a lent hangsúlyos forgást őrzi, míg a párelengedő csalogatás és a lippentős motívum kelet-dunántúli hatásokat mutat. Itt tartják a nőt a leghosszabb ideig a levegőben és itt emelik a legmagasabbra. Ez egy nagyon mutatós elem, a repülő szoknyák látványa tetszetős. A gubbantós annyit takar, hogy a friss csárdás során a nő és a férfi egy jellegzetes rogyasztó, gubbantós mozdulattal táncol.
Uszódi táncok – Uszódi Gubbantós
http://www.youtube.com/watch?v=QlZamq724jY
http://www.youtube.com/watch?v=59c9UvORmaI
http://www.youtube.com/watch?v=DIIiUHnrhjk
Archív felvételek.
A filmeket a Magyar Tudományos Akadémia, Zenetudományi Intézete bocsátotta Uszód Község Önkormányzata rendelkezésére
A Megyei Értéktárba történő felvételt azért javaslom, mert az uszódi hagyományőrzés példaértékű. Benedek Sándor érdeme az uszódi tánc-és népművészet megóvásában felbecsülhetetlen. Munkássága híressé tette az Uszódiak tánckultúráját, Uszód jelképévé tette a friss csárdás táncát, a gubbantóst és megóvta a színpompás viseletkultúrát a feledéstől. Büszkék vagyunk arra, hogy ez a táncfajta Uszódé, és szerte az országban tanítják a tánccsoportoknak.