Dr. Szarvas Ferenc 1930. november 26-án, Pálmonostorán született. Elemi iskolát Pálmonostorán végezte 1937 és 1941 között, majd középiskolai tanulmányait a kiskunfélegyházi Szent László Gimnáziumban (ma Móra Ferenc Gimnázium) folytatta. 1950-ben felvételt nyert a Szegedi Orvostudományi Egyetem, Általános Orvostudományi karára, ahol 1956-ban orvosi diplomát szerzett summa cum laude minősítéssel. Ezután sikeresen elvégezte a belgyógyászati és a gasztroenterológiai szakképesítéseket. A professzor az eddig megszerzett tudását két hosszabb külföldi tanulmányúton is bővíthette. 1963 és 1964 között a Humboldt ösztöndíj elnyerésével egy évet tölthetett a Hamburgi Egyetem I. Belklinikáján, 1970-ben a neki ítélt WHO ösztöndíj jóvoltából pedig egy három hónapos tanulmányúton vehetett részt a Hamburgi Egyetem Patológiai Intézetében.
Munkásságát a Szegedi Orvostudományi Egyetem I. Belklinikán kezdte. 1973-tól a klinika igazgatóhelyettesi pozícióját töltötte be, majd 1975-től a Szegedi Városi Kórház, belgyógyászati osztály vezetője lett 1988-ig.
1988-tól a Szegedi Tudományegyetem oktatói közé tartozott, ahol 1988 és 1993 között az Endokrinológiai Önálló Osztály és Kutató Laboratórium vezetője volt. 1996-tól az Országos Egészségügyi Felsőoktatási Záróvizsga Bizottság elnöke lett egészen 2002-ig. Az egyetem 2001-ben professor emeritus címmel jutalmazta az egész pályafutása alatt nyújtott odaadó munkájáért. 2007-től önkéntes jogviszonnyal az I. Belklinikán folytatja tanári karrierét, ahol a jövő fiatal orvosnemzedékének igyekszik átadni életpályája alatt megszerzett tudását és tapasztalatait.
Dr. Szarvas Ferenc kutatási területe az idült májbetegségek és alkoholártalom hatása az endokrin rendszerre. E témában elért eredményeiért 1975-ben Hetényi Géza emlékéremmel, 1989-ben pedig Julesz Miklós emlékéremmel jutalmazták. Figyelemreméltó szakirodalmi tevékenységet is folytatott, hiszen számos folyóiratban több publikációja is megjelent magyar és angol nyelven, továbbá összesen 150 könyvfejezet is a nevéhez fűződik. Egyik kimagasló eredménye a több társszerzővel együtt íródott tudományos cikke, mely a világhírű Nature c. folyóiratban is megjelent. 1973-tól napjainkig 10 könyv szerzője, társszerzője vagy szerkesztője volt, melyek közül több jelenleg is használatos egyetemi tankönyv. Az „Általános orvosi ismeretek” c. általa szerkesztett, három kötetes tesztkérdés-gyűjtemény (Medicina, Budapest, 1999. illetve a 2003-as magyarázatokkal bővített második kiadás) az általános orvosi záróvizsga írásbeli teszt-kérdéseinek alapjául szolgál. Az Andrológia c. 1978-ban megjelent könyve pedig német és lengyel nyelven is kiadatása került.
Sokoldalúságát és orvosi pályája melletti elhivatottságát mutatja, hogy több egyetemi tisztséget is betöltött, többek között a Tudományos Bizottság titkárává választották, 1990-es évek első felében a Doktori és Habilitációs Bizottság tagja lett, 1994 és 1998 között pedig az Egészségügyi Miniszteri Tanácsadó Testületben képviselte a SZOTE-t.
Ezek mellett további más társasági tagságot és tudományos tisztséget is magáénak tudhat: Magyar Belgyógyász Társaság és a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság tagja, melyeknek több periódusban vezetőségi tagja is volt. Továbbá a Magyar Gasztroenterológiai Társaság, a Magyar Patológusok Társaságának, A Magyar Tudományos Akadémia Endokrinológiai és Anyagcsere Kutatásokkal Foglalkozó Bizottságnak, Az MTA Szteroid- és Terpenoidkémiai Munkabizottságának, A Szegedi Akadémiai Bizottságnak (SZAB), A SZAB Orvostudományi Szakbizottság Minker Emil Orvostörténeti Munkabizottságának tagjai közé is választották. A Magyar Urológusok Társasága Andrológiai Szekciójának alapító és több periódusban vezetőségi, 2004 óta pedig örökös tagja lett.
Munkája elismeréséért több mint tíz külföldi és hazai kitüntetésekkel is jutalmazták:
Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1974)
Hetényi Géza emlékérem (1975) - A cukorbetegség elméleti és gyakorlati kérdéseiben két év alatt jelentős eredményeket elérő orvosoknak ítélik oda.
Kiváló Munkáért (1981)
Munka Érdemrend ezüst fokozat (1985)
Julesz Miklós emlékérem (1989)
Pálmonostora Díszpolgára (2000)
Dr. Szarvas Ferenc orvosi és tanári életpályája és munkássága
Révai Új Lexikona XVII. Babits Kiadó, Szekszárd, 2006. 198. o.
Dr. Szarvas Ferenc: Válogatás napáldozattájban. Medicini Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2009.
http://www.delmagyar.hu/belfold_hirek/szarvas_ferenc_8211_orvos_belgyogyasz_egyetemi_tanar/20018/
http://www.u-szeged.hu/sztehirek/hirarchivum/2013-aprilis/differenci
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/konyvet_fogadott_orokbe_szeged_diszpolgara/2333785/
http://palmonostora.hu/#
Dr. Szarvas Ferenc országosan is elismert orvosi hírnévnek örvend. Már kezdő orvos korától azt vallotta, hogy „Az élethez, az egészséghez és a boldogsághoz minden embernek joga van.” Hat évtizednyi a munkája felé tanúsított lankadatlan odaadás után pedig a következőképpen fogalmaz: „A beteg a szubspecialitások és szupertechnológia korában is segítségre váró, egy és oszthatatlan személyiség maradt, akiből nincsen a világon két egyforma.” Orvosi tevékenységét is e szellemben végezte, hiszen pályafutása alatt a hozzá forduló betegeknek nem tudott nemet mondani. Azt vallotta: „az orvos a telefonját nem titkosíthatja és nem kapcsolhatja ki.” Orvosi és tanári eredményei, orvosnemzedékeket kinevelő tankönyvei, kitüntetései és publikációi bizonyítják leginkább, hogy e hitvallás alapján végezte munkáját. Nyugdíjba vonulása után sem húzódott vissza, hanem professor emeritusként igyekszik átadni a mai napig az évtizedek óta felhalmozott tapasztalatait, tudását.
Példamutató karrierje mellett szülőföldjére is szívesen emlékezik vissza. Ragaszkodását kitűnően mutatja a „Vallomás a szülőföldről, gyermekkori gyökerekről” című írása és a „Pálmonostora Díszpolgára” kitüntetés átvételekor elhangzott köszönő beszéde. Szarvas Ferenc egész életpályája, elért eredményei és sikerei példaadó értékkel bír a fiatal nemzedék számára. A professzor Pálmonostora köztiszteletben álló tagjai közé tartozik, akihez a település lakói több ízben bizalommal fordultak orvosi tanácsért és segítségért és ő legjobb tudomása szerint igyekezett ezeket orvosolni. Dr. Szarvas Ferenc nevét az itt élők között óriási tisztelet övezi, fiatal generációnak példát statuál úgy, hogy egy tanyasi iskolából is kikerülhet olyan neves orvos, akinek könyveit a jövő orvosnemzedéke használja, és akinek odaadó munkája és az egyetemen folytatott magas színvonalú oktatása példamutató értékkel bír és elismerésre érdemes.
A leírtak tükrében orvosi és tanári pályafutása, tudományos eredményei alapján egyaránt érdemes Dr. Szarvas Ferenc az értéktárba történő felvételre.