A Jánoska-eresztés egy ünnep, melyet május 16-a közelébe esõ szombaton tartanak meg Baja városában. Az ünnep Nepomuki Szent Jánosról kapta a nevét, aki egy prágai pap és a királyné gyóntatója volt. 1383. május 16-án Vencel cseh király, miután különféle kínzásokkal sem tudta tõle a gyónási titkot kicsikarni, megkötöztette és száját széthasítva a Prágán átfolyó Moldvába (Vltava) dobatta. A város népe ezen az éjszakán csodát látott: tündöklõ csillagok úsztak a Moldva vizén. A vízenjárók – akiknek a foglalkozása a vízhez kötõdött, mint például a vízimolnárok, hajósok, halászok, dereglyések, csónakosok, stb. – Nepomuki Szent Jánost patrónusukká, védõszentjükké választották.

Nepomuki Szent János kultusza sok vízparti településen népszerû, így Baján is, ahol a Duna parti városrészen található Szent János kápolnát is az õ tiszteletére emelték. A Jánoska-eresztés eredetileg a bajai vízimolnárok ünnepe volt (mint céhszokás), majd késõbb minden vízen járók körében elterjedt. A szokás kialakulásának idõpontját pontosan nem tudjuk, de 1768-ból származik az elsõ adat, melyben a szent tiszteletére emelt kápolnánál tartott körmenetrõl értesülünk. Szintén a szentrõl elnevezett Duna parti városrészben található ezen kápolna. A mai szokás szerint a Szent János kápolnában tartott mise után egy körmenet indul az esti órákban a Sugovica partjára. A körmenet élén a Szent János szobor halad. Az eredeti szobor ma a Türr István Múzeumban található, de ennek másolatát mind a mai napig a kápolnában tartják és a körmenetekhez is használják. A virággal feldíszített Szent János szobrot felhelyezik a fáklyákkal és lampionokkal kivilágított vezérhajóra, közben égõ szurokkoszorúkat, mécseseket úsztatnak a vízen. A vízi felvonulást népzene kíséri, és a hajót számos ladik, csónak, kajak és kenu veszi körül, mindegyik fáklyákat és mécseseket visz magával. A nagyközönség a parton követi õket lassan haladva a városközpontban lévõ Sugovica-hídig. Az érkezés után a szobor tiszteletére a Szentháromság téren népzene-néptánc bemutató, hordócsapolás, halászlé fõzés és éjszakáig tartó népünnepély veszi kezdetét, melyek elõkészületeirõl napokkal korábban gondoskodnak.

A Jánoska-eresztés 1941-tõl hosszú szünetet tartott, de a hagyomány újraélesztése révén immár több, mint másfél évtizede újra a város egyik jeles eseményévé vált. Régen Baján, Budapesten, Pakson, Ercsiben és Dunaharasztin tartották ezt az ünnepséget, napjainkban ennek a megtartása az ország déli határánál található településeken jellemzõ. Hazánkban Mohácson és Baján, az országhatáron túl pedig Apatinban és Kiskõszegen maradt fent leginkább ez a hagyomány.