A bugaci Ősborókás az egyik legismertebb magyar borókások egyike, a Kiskunsági Nemzeti Park törzsterületének része, országos jelentőségű védett természeti terület. Növény és állatvilága kiemelkedő jelentőségű, több Magyarországon egyedülálló növény és állatfajjal rendelkezik.
A bugaci Ősborókás reliktum, vagyis korábbi földtörténeti korból fennmaradt növénytársulás, ami valamilyen különleges környezeti hatás, tulajdonság miatt (pl.: mikroklíma, talaj adottságok) maradhatott fenn. A több tízezer éves Ősborókás fokozottan védett értékeit nem maga a boróka, hanem a pannon-endemikus évelő nyílt homokpusztagyepekkel mozaikoló nyaras-borókás társulás és ezen előforduló lágyszárú vegetáció adja.
Földrajzi elhelyezkedés
A Duna-Tisza közi Hátság közepén terül el a Kiskunsági Nemzeti Park legnagyobb területe, Bugac (11 488 ha), ami Bugac, Bugacpusztaháza, Bócsa, Orgovány és Kaskantyú települések külterületére esik, Bugacon és Bugacpusztaházán ebből mintegy 2200 ha kiterjedésű a homoki erdő és borókás-nyaras ligeterdő, nyílt homokpuszta gyepekkel. Egymást váltják a szélbarázdák és az éles gerincű meredek homokbuckák. A buckasorokat ÉK felől a bugaci puszta szegélyezi. Azonban a puszta sem teljesen sík, a széles, lapos szélbarázdákban mocsarak, nádasok, szikes tavak alakultak ki.
Növényvilág
Élővilága a puszta élővilágával azonos, annak része: első virágzó növények között a ritka fekete kökörcsin, melynek bókoló virágaival ritkán találkozhatunk a Duna-Tisza közén. Feltűnő a tömegesen virító sárga homoki pimpó, a tavaszi kőhúr , az apró fehér, és a törpe árvácska. Májustól teljesedik ki a buckák növényvilágának színpompája. A báránypirosító és naprózsa mellett nem ritka a sárga virágú homoki varjúháj a homoki vértő, a homoki nőszirom és a szalmagyopár. A már jól ismert fajok mellett itt találhatunk néhány igazi ritkaságot. Az egyik ilyen a gyapjas csüdfű, melyet könnyű felismerni erősen bozontos és elálló szőrű föld feletti hajtásairól és sárga virágairól. A homok ősszel is tartogat meglepetéseket. Ekkor hozza virágát egyik bennszülött növényünk a homoki kikerics, mely ősszel hozza lila színű virágait, de csak tavasszal fejleszt leveleket és hozza a termését, melyek őszre már elszáradnak. A buckák széles-lapos tetején erőre kapnak a nyárfák, és kisebb nagyobb záródott foltokat alkotnak. Alattuk gyakori a közönséges boróka, másutt a galagonya ,a kökény a sóskaborbolya és a fagyal A borókás-nyárasok aljnövényzetében nem ritka a piros madársisak, a vörösbarna nőszőfű , és az 1994-ben felfedezett bugaci nőszőfű. Mindhárom faj az orchideák közé tartozik.
A 2012-es tűzkár és következményei
A Bugaci Ősborókás 2012. tavaszán égett le, mintegy 900 hektáron. A tűzzel érintett élőhelyek, fajok eltérő mértékben károsultak vagy semmisültek meg a tűzben és túlélésük is igen változó. A tűz legnagyobb arányban a borókás nyílt homoki gyepeket, valamint elsősorban a buckaközökben létrejött, változó sűrűségű cserjeszinttel jellemezhető fehér- és szürkenyaras facsoportokat érintette. Kisebb kiterjedésben fekete- és erdei fenyvesek, akác ültetvények is sérültek. Az erdőtelepítési kötelezettséggel érintett területek, elsősorban a fenyves ültetvények újratelepítése, ezúttal hazai fafajokkal, 2014-ben megtörtént, jelenleg az erdőápolási munkák, valamint további erdőterületek telepítése, csemete pótlása zajlik. A fokozottan védett, bioszféra erdőrezervátumban semmilyen mesterséges beavatkozás nem történik, a természetes folyamatok zajlanak. A terület egy részén pályázati forrásból a tájidegen növények irtása 2012-ben megkezdődött, a munkák 2015-ben is folytatódnak. A tűz a természet része, mindazonáltal a leégett terület, az égés előtti képét nem fogja visszanyerni többé. Az évelő nyílt homokpuszta gyepek, valamint a nyaras foltok regenerációja, ha lassan is, de viszonylag nagy eséllyel végbemehet. A területen egyrészt a tűz valamint a bolygatás hatására megjelenő tájidegen növényeket folyamatosan kezelni kell a visszaszorítás érdekében, ami kissé szélmalomharcnak tűnhet. A borókás foltok regenerációja azonban a legjobb esetben is több évtizedes, akár évszázados léptékű lehet. A területen több botanikai, zoológiai kutatás is zajlik, ami a tűz hatását, valamint a regenerációt hivatott kutatni, monitorozni. A leégett terület, az ott folyó munkák miatt jelenleg nem látogatható.
Az épségben maradt területek azonban megőrizték a tűzkár előtti természeti környezet értékeit az utókor számára.
Idegenforgalom
A Kiskunsági Nemzeti Park bugaci területére érkező látogatók kellemes sétával, vagy lovas kocsikázással a pusztán keresztül haladva érik el a Pásztormúzeumot és a Bugacpuszta Kft. üzemeltetésében levő lóistállókat, ahol lovasbemutatókat is láthatnak az érdeklődők. A Pásztormúzeumnál további információkhoz juthatnak a látogatók a kijelölt turista útról, tanösvényekről. A múzeum környékén található a Madarak és Fák Útja, valamint a Sáskajárás tanösvény, nagyobb sétát kedvelőknek a Boróka tanösvény és a piros kereszt turistaút nyújt kellemes sétát és kikapcsolódást, ez utóbbi a 2012-es erdőtűz után megmaradt borókásba is elvezeti a látogatókat egy körtúrán át, ami mintegy 8 km hosszú.
Bugaci Ősborókás
GYŐRFFY I. (1943): A nagybugaci erdő borókásairól. Természettud. Közl., pp. 127-136.
TÓTH K. (1979): Nemzeti park a Kiskunságban. - Natura Kiadó, Bp.
RAKONCZAY Z. (szerk., 1987): A Kiskunságtól a Sárrétig. - Mezőgazda Kiadó, Bp.
Bilkó, Á. (1996). Növényevők hatása a szukcessziós folyamatokra a bugac-bócsai ősborókásban. In: K. Tóth (ed), 20 éves a Kiskunsági Nemzeti Park 1975-1995 (pp. 181-193). Kecskemét: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága.
Markó, G., Gyuricza, V., Bernáth, J., Bisztray, Gy. D., Altbäcker, V. (2006). A borókarágást befolyásoló tényezők és hatásuk a Kiskunsági Nemzeti Park borókásaira Természetvédelmi közlemények, 2006. 12. köt. 165-178.
Szodfridt, I. (1969). Borókás-nyárasok Bugac környékén. Botanikai Közlemények, 56(3), 159-165.
Kopp, D. (1964). A bugaci erdő termőhelyi és növényzeti viszonyai Az erdő 13(1). 12-19.
Laczay, T., Szodfridt, I. (1982).Adalék a bugaci erdők történetéhez Az erdő, 1982. (31. évf.) 4. sz. 171-173. old.
Simon, T. (1984). A Bugaci Bioszféra Rezervátum edényes flórájának természetvédelmi értékelése. Abstracta Botanica, 8, 95-100.
Molnár, Zs. (szerk.) (2003). A Kiskunság száraz homoki növényzete. Budapest: TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó.
Az „Ősborókás” több tízezer éves növénytársulás. Része a jelennek, hordozója a jövőnek, de őrzője a régmúltnak. Európában egyedülálló flórája rendkívül fontos, megőrzendő, védendő értéket hordoz magában. Mindezek miatt nemcsak a bugaci települési értéktár szerves része kell, hogy legyen, hanem a fenti, egyedi tartalma miatt Bács-Kiskun Megye értéktárában is oszlopos helyet kell elfoglaljon.