Tervezte: ismeretlen
Épült: 1744-1752
Stílusa: késõ barokk
Felszentelték: 1761. július 12-én
Bõvítették: 1803-ban és 1908-ban

Az újratelepült Kiskunfélegyháza lakosai már 1744-ben kezdték gyûjteni a különbözõ pénzadományokat egy kõtemplom építésére. Mária Terézia királynõ ötszáz forint adománnyal járult hozzá a templom építésének költségeihez. 1749-ben letették az alapkövet és elkezdték az építkezést. A templom alapjait a közeli Kõvágóérbõl hozott kövekbõl rakták, a szükséges téglát a helyi téglagyárban égették. Az építkezést 1752-ben fejezték be, és 1753-ban már használatba is vették a templomot.
1754 tavaszán – építési hibák miatt – a torony bedõlt, átszakította a templomboltozatot. Barta Jakab építõmestert tették felelõssé, s a nádor utasítására kártérítést kellett neki fizetnie.
1761. július 12-én gróf Eszterházy Károly váci püspök szentelte fel a templomot, Sarlós Boldogasszony tiszteletére. A templom jelenlegi tornya 1771-ben készült el, amit már a templom elé építettek. 1772-ben fazsindelyes tetõvel borították. 1773-ban a toronypárkány mezejébe egy órát helyeztek el, amit egy zólyomi órásmester készített. 1803-ban a torony egy gömbbe állított keresztel végzõdõ toronysisakot kapott. A toronysisak ácsmunkáit Novák Gergely, a rézmunkáit Rémold Károly pesti mester készítette. A toronygombba dobozba zárva, a város történetére vonatkozó adatokat, dokumentumokat tettek. 1885-ben felújították a templomot. A toronyfelújítás munkáival Silberg Lipót, Braun Mór és Szilágyi János szegedi vállalkozókat bízta meg a város képviselõ-testülete. A nagyszabású toronyfelújítás 1885. november 21-én fejezõdött be. Ekkor tették rá a barokk sisakra a 13 vékás (346 liter) nagyságú toronygombot és az aranyozott keresztet. A toronygombba – a felhelyezés elõtt – „Üzenet az Utókornak” címmel emlékiratot zártak. 1900-1908 között ismét restaurálták az Ótemplomot. A terveket Morbitzer Nándor (1874-1950) készítette, aki a mûvészi munkák kivitelezésében együtt dolgozott Maróti Rintel Géza (1875-1941) építész-szobrásszal. A homlokzatot díszítõ szobrokat Budapesten készítették. A bejárat fölé Krisztus szobrát két angyallal; jobbról és balról a fülkemélyedésekbe Szt. István és Szt. Erzsébet mészkõbõl faragott szobrát helyezték el. A fülkék alatt kagyló alakú, jellegzetes barokk díszítõelemet láthatunk, csigavonalakkal, füzérdíszítéssel. 1904-ben a város adományából a régi sekrestye helyett, két új sekrestyével és két oratóriummal bõvítették a templomot. Az I. világháború alatt a harangokat hadicélokra leszerelték, helyettük új harangokat készíttetett a város. A budapesti Ecclesia Harangmûvek 350 millió koronáért vállalta a nyolc harang elkészítését, felszerelését. Ebbõl négy harang a Sarlós Boldogasszony templomba került, amit 1925. szeptember 27-én – az ünnepélyes felszentelés után – húztak fel a toronyba. (A harangok közül a nagyharangot 1999-ben újraöntötték Õrbottyánon.) A templom harangjai közül az elsõ kisharang 1743-ból való.
Az Ótemplom belsõ berendezése németalföldi mesterek munkája. Díszítésében és berendezésében megtalálhatók a barokk, a copf, a rokokó, és a klasszicista stíluselemek. Kiemelkedõen szép a szószék, amely 1763-ban készült neobarokk stílusban. Oldalán négy ószövetségi alak látható. Felül Szt. Mihály arkangyal szobra áll, mennyezetén a Szentlelket jelképezõ galamb. A copf stílusú keresztelõ medence 1780-ban készült. Díszítése szerényebb, mint a szószéké. A vörösréz medence vörös márványtalapzaton nyugszik. Copf stílusú fafaragásos szekrény borítja, amelynek tetején egy szoborcsoport látható: Keresztelõ Szt. János megkereszteli Jézust. A templomhajóban található tölgyfapadok szintén németalföldi mesterek munkája. A három gyóntatószéket Komáromy László oltárépítõ 1906-ban készítette. A bejárattal szemben a szentélyben található a fõoltár. 1780 körül készült klasszicista stílusban. Az oltárképet Fazekas Antal festette 1816-ban. A kép Mária és Erzsébet találkozását örökíti meg. A kép feletti részt négy korinthusi oszlop tartja. Az oltáron fából faragott tabernákulum, két angyalszobor és hat darab faragott gyertyatartó található. A templomnak a fõoltáron kívül hat mellékoltára van: Szentháromság oltár, Szt. István – oltár, Szt. Rozália-oltár, Assisi Szt. Ferenc-oltár. A bejárati térben található a 20. században készült Páduai Szt. Antal s az Angyali üdvözlet oltára. A bejárat fölötti kóruskarzaton az 1774-ben készült orgona van elhelyezve. Készítõje Botkonóczky Mihály orgonaépítõ-mester. A templombelsõt elõször 1831-1872 között Takács István festette ki. A fõoltárra nyíló két ablakra Kratzmann Ede által festett Szt. Veronikát és Borromei Szt. Károlyt ábrázoló képek 1896-ban készültek. Az Ótemplom belsõ berendezési közül nevezetes az imarács, amely Móra elsõ közszereplésének emlékét õrzi. 1888-ban a IV. elemi iskolás Móra Ferenc a karácsonyi ünnepségen itt szavalta el Fehér Antal tanító „A karácsonyfához” címû költeményét. Ehhez a márványkorláthoz, - amelyre felállították - fagyott oda rongyos talpú csizmájába bújtatott lába a kis szavalónak. Sajnálatos, hogy a gyermek Móra emlékét õrzõ áldoztatórácsnak ma már csak egy része látható. A templomhajót az elõtértõl kovácsoltvas rács választja el, amelyet Tóth Károly a „Grand Prix-díjas” lakatosmester készített 1930-ban. A Sarlós Boldogasszony templomon az elmúlt közel 60 évben több szakaszban külsõ- és belsõ felújítást, renoválást végeztek. 2000/2001-ben tetõzete vörösréz borítást kapott.