A terület országos természetvédelmi oltalom alatt áll, a Kiskunsági Nemzeti Park „Szikra és az Alpári-rét” területegységének része. Jelentõségét az adja, hogy ez a táj õrizte meg leginkább azokat a tájképi és természeti értékeket, amelyek a Tisza mentét a szabályozás elõtt jellemezték.

A Tiszaalpári Holt-Tisza a Tisza jobb parti, nyári gáttal védett árterületén helyezkedik el. Hossza 9,9 km, átlagos szélessége 60-80 m, teljes területe 138 ha, átlagos vízmélysége 1,6 m, víztérfogata 2,3 millió m3. A holtág a Tisza szabályozása során az 1850-es években végrehajtott 80. számú átmetszéssel alakult ki. Parti sávja néhol kiépített, máshol teljesen vadregényes.

A holtág vize a lebegõ és gyökerezõ hínárfélék otthona. A víz felszínén szép foltokat alkot a fehér virágú tündérrózsa és sárga virágú rokona, a vízitök is ismert tavirózsa. Még az igen ritka tündérfátyolt is megpillanthatjuk a holtág vizén. Mindhárom védett fajunk. A parti sávban láthatjuk az ágas békabuzogányt és a rózsaszínû virágú virágkákát. A sekélyebb vizû holtágvégek növényei a nád és a gyékény.

A tiszaalpári Holt-Tisza ág déli irányban kiöblösödõ része az Alpári rét. Az árvíz járta terület élõvilága rendkívül gazdag. A vízpartok ritka, szép növénye a rózsaszín szirmú békaliliom. A partszegélyen õsszel virágzik, a Kárpát-medence bennszülött növénye, a Tisza- parti margitvirág. A nedves kaszálókon májusban jelenik meg a mocsári kosbor. A rét északi felében, mélyebb fekvésû, lefolyástalan helyein égerláp erdõket találunk, melynek aljnövényzetében él az õs-Tisza egykori medrét jelzõ, védett lápi csalán. A magasabb térszíneken nyár- és fûzligeteket találunk. Erre épül a híres kosár- és vesszõfonó hagyomány.

A változatos élõhelyekben gazdag táj sokszínû állatvilágnak ad otthont. A holtág tiszta vizében számos halfajunk él. Termetes pontyok, csukák, harcsák mellett elõfordul a védett réti csík is. A vizes élõhelyek számos kétéltû- és hüllõfajnak jelentenek otthont, melyek minden faja védett Magyarországon. Kiemelendõ a félénk mocsári teknõs és a nászidõszakban gyönyörû kék színben pompázó mocsári béka. A vizek és nádasok számos védett és fokozottan védett madárfajnak biztosítanak táplálkozó és fészkelõ helyet. A tiszaalpári Templomdombról a madarak zavarása nélkül csodálhatjuk meg a Nagy-tó madárvilágának mozgalmas életét. A Nagy-tó az Alsó-Tisza mente madártani szempontból leggazdagabb élõhelye. Évente több száz pár gémnek (selyemgém, kiskócsag, nagykócsag, vörösgém, bakcsó, kanalas gém) ad otthont költési idõszakban, fontos táplálkozó helye a környékben költõ rétisasoknak, tündérrózsás vízfelszínein több százas sirály és fattyúszerkõ telepek alakulnak ki évrõl évre. Emellett egyik legjelentõsebb fészkelõ helye a fokozottan védett kis kormoránnak. Fontos szerepet tölt be a vonulási idõszakban is, mint táplálkozó és pihenõhely. A part mentén a nádi énekesek hangját halljuk, de megpillanthatjuk a színpompás jégmadarat is. Az idõs fák miatt a holtágat kísérõ erdõk odúlakó madarakban igen gazdag. Nemcsak a gyakori nagy fakopáncs és zöld küllõ, hanem a sokkal ritkább szürke küllõ is megfigyelhetõ. Az odvakban a madarak mellett számos denevérfaj is otthonra talál.

Nemcsak Tiszaalpár, de egész Bács-Kiskun megye egyedülálló természeti értéke a holtág és a hozzá kapcsolódó Alpári-rét.