Benke László 1948. augusztus 21-én Lajosmizsén, egy vendéglősmester gyermekeként született. Már hétéves korától pikolófiúként dolgozott, majd utcai fagylaltárus lett. A gyermekkorának „vendéglátós” élményei meghatározóvá váltak egész életére.
1962-ben a budapesti Vendéglátó- ipari Technikumban szakácsszakmát tanult, majd az országos tanulóverseny második helyezettjeként itt szerezte meg az érettségit. Első munkahelyén, a Hungária Szálloda és Éttermi Vállalat legnagyobb szállodájában, a Szabadság Szállóban hidegkonyha főnökként dolgozott, majd öt éven keresztül a Tihanyi Motel, majd a Gundel Étterem séf-helyetteseként.
1971-ben a Vadászati Világkiállítás alkalmából nyílt Sylvanus Szálló séfjeként végzett sikeres munkája elismeréseként Párizsban a Magyar Ház Boulvard Sangermenen séfje lett. 1974-től a Gundel Károly Vendéglátó Technikum tanáraként dolgozott 18 évet – tanítványai minden versenyt megnyertek és ma már olimpiai, európai és világbajnoki érmekkel kitüntettek. Oktatói tevékenységét „Kiváló pedagógus” kormánykitüntetéssel ismerték el.
1979-1980 mesterszakács, mestercukrász lett és még ebben az évben a vendéglátó főiskola áruforgalmi szakát is sikeresen elvégezte. 1981-ben Hollandiában az Engels Konszernnél dolgozott egy évet.
1988-ban a Frankfurti „IKA HOGA” szakácsolimpián a regionális csapat vezetőjeként a nemzetek nagydíját nyerték meg, egyéni kategóriában pedig három aranyéremmel ismerték el munkáját.
1992-ben a Sevillai Világkiállítás egyik séfjeként kollégáival a Mátyás Király Éttermet üzemeltették – ahol a magyar gasztronómiát népszerűsítették – munkájukat ekkor a Legjobb Étterem címmel tüntették ki.
1996-ban a Magyar Szakács és Cukrász Szövetség a Venesz József életműdíjat – „a magyar Oscart” – adományozott szakmai munkájáért.
1998-ban Chaine des Rotisseurs lovagja lett, ezzel a Nemzetközi Kancellária is elismerte szakmai elhivatottságát.
1998-99-bena TV2 séfjeként mintegy 450 adása volt.
2000-ben szakkönyve jelent meg, valamint több szakácskönyv szerzője.
2003-ban a belügyminisztertől a köztársaság címerével ékesített aranygyűrűt kapta, ebben az évben Lajosmizse első díszpolgára is lett.
2005-ben Gribek Lajossal elkészítették „A Magyarok Asztala” című könyvet, mely nemcsak méreteiben, hanem tartalmában is a legnagyobb, legátfogóbb méretű műnek mondható hazánk gasztronómiai történelmében.
2005. december 14-én a pestlőrinci Zila kávéházban hivatalosan is megalakult az Első Magyar Fehér Asztal Lovagrend. Feladata az, hogy a magyar gasztronómiát, a gasztronómia hagyományait az országon belül és nemzetközi szinten is megfelelően képviselje, és elősegítse annak megjelenítését különböző társasági eseményeken és rendezvényeken. Az alapítók szándéka szerint óvja az egyetemes és a magyar vendéglátás értékeit, nemes hagyományait, támogatja a vendéglátás és a gasztronómiában alkalmazott tudományos, technikai és technológiai módszerek továbbfejlesztését és elősegíti azok alkalmazását a mindennapok gyakorlatában. A lovagrend nagymestere Benke László, a főkancellár pedig Szabó Pál, tiszteletbeli elnöki rangját Göncz Árpád tölti be.
Fentieken túlmenően tizennégy országban népszerűsíti a magyar gasztronómiát, nemzetközi versenyeken tizenkét aranyérmet kapott.
A legfontosabb érték a saját hitvallása, amelynek megvalósításához mindent megtett, saját tollából az alábbiak szerint:
„Hitvallásom, hogy a gasztronómia egy nép nemzeti kincse, melyet ápolni szükséges, és nemzedékről nemzedékre át kell adni. Ezen gondolat jegyében több televíziós műsor keretében („Főzőcske, de okosan”, a „Házibarát”, az „Ízválasztó”, a „Laci bácsi konyhája”) és hét szakácskönyvemben próbáltam a gasztronómia szépségével megismertetni honfitársaimat. Célom, hogy a magyar gasztronómia hagyományainak ápolásával és megóvásával (pörköltfőző-, halászléfőző versenyek szervezésével vagy a világon elsőként megrendezett ehető virágok fesztiváljának létrehozásával) elismerést szerezzek hazánknak.”
Benke László gasztronómiai munkássága
Benke László szakács- és cukrász munkásságát számos rangos díjjal ismerték már el. A magyar ételek népszerűsítéséért, gasztronómiai munkásságáért méltán kerülhet be mind a települési, mind a megyei, mind a nemzeti értékek közé.